Üdvözöllek kedves Blogolvasóm a mai napi elmélkedésem résztvevőjeként.
Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy apa és egy anya!
Elárulom, ők a szüleim voltak.
Egy újszülöttnek bizony nagyon hosszúnak tűnik az az idő, amíg eljut addig a pontig, amíg megengedik neki, hogy saját maga gondoskodjon arról, hogy befűzze a saját cipőjét.
Te emlékszel, mikor volt ez az ünnep nap?
Én csak halványan. Pedig biztosan hatalmas érzés volt ez a siker!
Lehettem talán 3-4 éves ovis. Minden reggel egy kálvária volt.
Az anyu elővette a szokásos egyetlen cipőmet. Egy magas szárú fűzős cipőt.
Lehettem talán 3-4 éves ovis. Minden reggel egy kálvária volt.
Az anyu elővette a szokásos egyetlen cipőmet. Egy magas szárú fűzős cipőt.
Nagyon-nagyon nem szerettem azt a fekete-fehér fűzős magas szárú cipőt.
Kifejezetten úúútáltam!
A valóságban mi lehetett az
oka ennek az útálatnak?
Összetett programok
sorozata.
Rohanni kellett minden
reggel, hogy időben odaérjünk az oviba, ők,a szüleim pedig munkába.
Csupa kapkodás, noszogatás!
Nem
volt ideje kivárni, amíg én elbíbelődtem a cipőfűzéssel.
Aztán egyszer „emlék-szem” eldöntöttem, hogy
hétvégén, -vasárnap-
amikor délután mindenki
elcsendesedett, megkértem, hogy hadd csináljam egyedül.
Már akkor nem szerettem kiszolgáltatott helyzetben
lenni! Én akartam tudni!
Persze, nem ment egyből és
azonnal, de aránylag hamar megtanultam. Nem tartott hetekig.
Nagyon jó volt a
megfigyelőkészségem, no és már akkor kiderült, hogy a kézügyességem sem elvetni
való.
Az anyukám pedig türelmesen mutatta meg a „titkos trükköket”.
A fenti kép azért készült, mert ez volt az ajándék, hogy sikerült.
Felkerültem a dicsőségtáblára, ami örökre igazolta, -és más is láthatta- milyen ügyes vagyok.
Aztán jöttek a hétköznapok. Megint a rohanás.
-„Készen vagy már? Ne szüttyögj! Igyekezz! Nem várunk rád!” stb.
Aztán jöttek a hétköznapok. Megint a rohanás.
-„Készen vagy már? Ne szüttyögj! Igyekezz! Nem várunk rád!” stb.
ÚÚÚtáltam, hogy mások (anyu-apu) csak bebújtak a
cipellőjükbe pillanatok alatt,
nekem meg fűzögetnem kellett, és nem voltak tekintettel
arra, hogy ez hosszabb időt vett igénybe.
Könnyen beszéltek! De mindig én voltam a hibás, hogy nem készültem el időben.
Azt is igazságtalannak éreztem, hogy nekem csak ez az egy pár cipőm volt -tehát nagy választásom nem volt-, míg anyunak minden napra jutott egy másik csodálatos szép cipő.
Aztán felnőttem.
Emlékszem,
mennyire meglepődtem, amikor egy családi összejövetel alkalmával valahogy előkerültek ezek a gyermekkori képek.
Éppen
ilyen fűzős cipő volt rajtam.
Ebben az a legérdekesebb,
hogy manapság pedig kifejezetten ezeket a cipőket választom ki és hordom nagy
szeretettel.
Vajon mennyi köze lehet a
gyermekkoromban mélyen berögzült szokáshoz, emlék képhez?
Meggyőződésem, hogy nagyon sok köze van hozzá.
Egy un. kialakult ízlés nem 100%, hogy az enyém.
Betanultam.
Amit pedig az ember úgy betanul, hogy már nem is kell odafigyelnie,
akkor máris magáénak Tudja, és automatikussá válik.
Ilyen betanult folyamat eredménye az is, hogy milyen életszínvonalon élünk?
Ma már ebben is biztos vagyok, hogy igen.
***
Ezért vagyok abban is nagyon biztos,
hogy mennyire hasznos megtanulni az online marketinget,
mert ha ezt tudod, akkor bármit tudsz a neten népszerűsíteni.
Ezt láttam meg és jöttem rá, hogy ez nagyon jó üzlet is, hiszen ezt mindenkinek tudnia kellene.
Szóval
úgy döntöttem, hogy elindítom az online működtethető üzletet. Ez nem más,
mint a Sunmoney Napcsapos vállalkozás.
Teljesen lenyűgözött az a tudás, amit itt tanultam. Faltam az információt, a videókat és szívtam magamba a tudást. Világossá vált, hogy az offline tudásommal nem sokra megyek 2015-ben egy digitális világban.
További részleteket a videóból tudsz meg.
*****************************************************************************************************************************************************
+36708505594
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése