MELYIK VÁROSBA INDULSZ

Milyennek látsz másokat?

 

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén.

 A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

 – Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

 Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

 – Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

 

A RÉPA A TOJÁS ÉS A KÁVÉ

TÖRTÉNET A HÁROM TÁRGYRÓL

"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."

Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. 

Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.

– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.

– Répát, tojást és kávét.

– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.

Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.

„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. 

foto forrás: http://www.aikibujutsu.hu

A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. 

A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. 

A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."

„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”

Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.

"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."

„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. 

Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"

Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.

Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.

TANÁR ELNYOMJA A DIÁKJAIT

Bizony-bizony...a megszokás nagy ÚR!


De akik a megszokáshoz hozzávezetnek, akár tudatosan, akár tudattalanul, na azokkal én nem is tudom mit csinálnék! Persze a mai tudásom szerint! :) 

Épp tegnapi sztorim ehhez nagyon is kapcsolható! 

Ülök a buszon, ami persze a reggeli 9h-kor tökéletesen zsúfolt. 
Az egyik megállóba felszáll egy sulis osztály. Tinédzserek, 15-16 évesek. Nyomulnak, mint a heringek, de beférnek. 

Egy nő megszólal -gondolom a tanárnőcijük lehetett-, jó hangosan! Akkor most számoljátok meg a HÉV mennyi kocsiból áll! -hangzik az utasítás, azaz figyelemelterelés, vagy feladat kiadás! 
(Ezt ekkor még jópofának is gondoltam!)


DE...két másodperc nem telik el, ugyanez a nő jó hangosan közli, hogy akkor most ezt tartsd magadban, maradj csöndben!

Na itt elgurult a pirulám!

Miért is??? Mert persze ő tovább hangoskodott, és dumált. Rá ez a CSÖND nem vonatkozott! 

Lehet, hogy ő ezt vagy sokat, vagy egyáltalán nem olvassa...

"Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe,
 mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki."

(Fekete István)

Olyan szinten nyomta el a diákokat, akik persze méla kussban voltak, hogy fellfort a vérem, legszívesebben beüvöltöttem volna, hogy.... 

Ha már adott feladatot, akkor miért nem érdekli az eredmény?  

Ha Edison is magába tartotta volna az eredményét, akkor most hogyan élnénk??? 

Nos ez az elnyomás -lehet észre sem veszik- egy olyan KUSS szokást vesz fel, amit később automatizáltan csinálnak a később felnőtt diákok!!!

Így jönnek létre azok az eredménytelen és sivár életek, amit később már képtelenség felgöngyölíteni!!!

Észrevettél már hasonló szitukat?

Érdekelne a véleményetek!

Nyugodtan írd ide kommentbe!

NAPI FELISMERÉS

Napi felismerés...
(forrás: Edina Edina)

Nem tudom mikor lett bűn az evés! 
Mikor kezdett el az első 50 kilós nő azon hisztériázni, hogy egy kocka csoki az bűn, a szénhidrát vétek, a cukor a sátántól ered és a jóllakottság olyan érzés, melyért vezekelni kell. 

Nem tudom mikor lett bűn az öröm!
Mikortól kezdték el szégyellni magukat az emberek meztelenül azért, mert a pornó és a média tökéletes testű és ordítva élvező hamis bálványokat citál eléjük. A szex a kövér, a szőrös, a fogyatékkal élő, a ragyás és a narancsbőrös embereknek is jár.

Nem tudom mikor lett bűn az érintés! 
Mikortól kezdtünk eltávolodni egymástól, rideg öltönyökbe bújni, nagy házakba bezárkózni, fejünket elfordítani, megmerevedni, közönyösnek lenni.

Nem tudom mikor lett bűn az őszinte beszélgetés és egymásra figyelés! 
Ki dugta be először a fülét a villamoson, ki fordult el, mikor felszállt egy terhes nő vagy egy öreg ember, ki lépett rá bocsánatkérés nélkül a másik lábára, ki nem ment arrébb az ajtóból.

Nem tudom mikor lett bűn a pihenés!
Ki mondta először egy háromgyerekes anyának, aki ledőlt 10 percre, hogy semmirekellő, lusta világ szégyene és haszontalan élősködő. Ki zavarta le minden hétvégén a szüleinket a telekre dolgozni, ki keltette fel a vasárnapi ebéd után szundikálót, ki ültette belénk, hogy az olvasás, a bambulás, a meditálás mind haszontalan.

Nem tudom mikor lett bűn a nevetés! 
Ki szoktatta le a gyerekeket a hangos kacagásról, az önfeledt kurjongatásról, a felnőtteket a spontaneitásról, a keserves helyzeteken való megváltásként jövő viccmesélésről, a paródiáról, az öniróniáról.

Nem tudom mikor lett bűn könnyűnek és boldognak érezni magunkat, 
ki oltotta be az első embert ennyi keserűséggel, bűntudattal, frusztrációval és bánattal, gyűlölettel, haraggal és rosszindulattal, 

de talán már nem is érdekel...csak az tudom, ha mindez bűn, akkor én mindenképp bűnözni akarok.