2021. október 27., szerda

PIROS LÁMPA KORLÁTOZÓ SZABÁLYA

 Mai 1. sz. sztori...

Piroslámpa, megállok.

Előttem, keresztben a zebrán elindul egy rolleres fiú, tolva a járművét. Amikor átér, elkezd integetni a túloldalra.

Na erre már figyelmes lettem.

Vagy négyen ácsorogtak a túloldalon, és nem akarództak átmenni a zebrán.
Akkor vettem észre, hogy nekik is piros lámpájuk volt.
De a poén, hogy az egész kereszteződésben senki nem ment sehova, mindenkinek piros volt.
Állt minden. Megállt a forgalom.




Te mennyire lettél volna rugalmas ebben a helyzetben?
Meddig vársz? Vagy totálisan szabálykövető vagy, akinek mindig meg kell mondani, hogy mit cselekedjen?

Vagy logikusan, analizált elmével felméred a terepet, és mint ez a fiú biztonságosan halad az útján?

De tovább gondolkodva ezen a történeten, ugye az tűnt fel, hogy átment, de megállt!!! Azaz valaki vagy valami visszatartotta...
Te is éreztél már olyat hogy valaki visszahúz?
Mennél, haladnál az utadon, De valaki nem szeretné hogy előrébb tartsál?

Aztán zöld lett a gyalogosoknak a lámpa, szépen áttolta a lány a rollerét, akit várt a fiú, és onnan már együtt mentek tovább.

Ezután már nekem is zöldet parancsolt a lámpa, és továbbtekerve elgondolkodtam ezen az eseten.

Vajon mennyire illenek össze? A fiú lendületes, határozott, céltudatos, a lány pedig korlátokkal, akadályokkal, bizonytalansággal teli, akinek nincsen ereje, szándéka felülbírálni egy adott helyzetet, megadja magát a parancsoknak, de ezzel azt is visszatartja, aki gyorsabban el akarna jutni a célja felé.

Mi lehetett az oka, hogy az egyik így a másik úgy cselekszik egy adott szituációban? Mi járhat egy ember agyában, amikor döntés előtt áll?

A minap megismertem két kifejezést, és két féle agyi működést. Az egyik az analitikus elme, a másik a reaktív elme fogalma.

Ezen az eseményen nagyon jól példázva lehet a kettő gondolkodási forma között különbséget tenni.

Ha Te is szeretnéd tudni, akkor csak ajánlani tudom azt a képzést, ami erre tökéletesen megtanít.
Igen, megtanít, kimossa az agyat azoktól a használhatatlan -szeméttel teli- adatoktól, amelyek évek hosszú sora alatt lerakódott benne. Ezzel segítve a tisztán gondolkodást!

Veres Klári: Emberi elme





2021. október 22., péntek

VIDÁMAN HALADNI AZ UTAMON EGY MÁSIK UTCÁN

 


Gyermekkoromban még hittem a véletlenekben, a szerencsében. 

Az egyén sok mindent nem tud önmagáról, szüleiről és cselekedeteinek mozgatórugóiról. Vannak lenyomatok pl. valamilyen fájdalom, vagy sérülés következtében, amelyek nem fogalmazódnak meg a tudat szintjén, hanem csak hatnak.


Aztán elkezdtem
figyelni, mert érdekeltek a miértek! Ebből következik, hogy elkezdtem tapasztalni, s mivel oda-figyeltem, rájöttem, hogy vannak tanulságai a tapasztalataimnak. Persze igaz, hogy amíg nem szűrted le az egész -igazi- tanulságot, addig mindig beleesel ugyanabba a hibába, ugyanabba a gödörben találod magad. 

(Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról c.)
"Ami a
szokásainkat illeti, rabszolgái vagyunk.

1. Sétálok végig az utcán.
    Van egy mély lyuk a járdán
    Beleesek.
    Elveszett vagyok...remény nélküli
    Nem az én hibám.
    Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
    
2. Sétálok ugyanazon az utcán.
    Van egy mély lyuk a járdán,
    Úgy teszek, mintha nem látnám.
    Megint beleesek.
    Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
    De nem az én hibám.
    Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
    
3. Sétálok ugyanazon az utcán.
    Van egy mély lyuk a járdán.
    Látom, hogy ott van.
    Mégis beleesek...ez már szokás.
    Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
    
Az én hibám.
    Azonnal kikerülök onnan.
    
4. Sétálok ugyanazon az utcán,
    Van egy mély lyuk a járdán,
    Kikerülöm.
    
5. Egy másik utcán sétálok."


Ma már csak egyetlen dologra kell figyelnem, a fókuszomat rajta tartani, az az, hogy Hogyan gondolkodom. Kétfajta gondolkodás létezik, az egyik létrehozza a problémát, a másik megoldja.