TANÁR ELNYOMJA A DIÁKJAIT

Bizony-bizony...a megszokás nagy ÚR!


De akik a megszokáshoz hozzávezetnek, akár tudatosan, akár tudattalanul, na azokkal én nem is tudom mit csinálnék! Persze a mai tudásom szerint! :) 

Épp tegnapi sztorim ehhez nagyon is kapcsolható! 

Ülök a buszon, ami persze a reggeli 9h-kor tökéletesen zsúfolt. 
Az egyik megállóba felszáll egy sulis osztály. Tinédzserek, 15-16 évesek. Nyomulnak, mint a heringek, de beférnek. 

Egy nő megszólal -gondolom a tanárnőcijük lehetett-, jó hangosan! Akkor most számoljátok meg a HÉV mennyi kocsiból áll! -hangzik az utasítás, azaz figyelemelterelés, vagy feladat kiadás! 
(Ezt ekkor még jópofának is gondoltam!)


DE...két másodperc nem telik el, ugyanez a nő jó hangosan közli, hogy akkor most ezt tartsd magadban, maradj csöndben!

Na itt elgurult a pirulám!

Miért is??? Mert persze ő tovább hangoskodott, és dumált. Rá ez a CSÖND nem vonatkozott! 

Lehet, hogy ő ezt vagy sokat, vagy egyáltalán nem olvassa...

"Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe,
 mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki."

(Fekete István)

Olyan szinten nyomta el a diákokat, akik persze méla kussban voltak, hogy fellfort a vérem, legszívesebben beüvöltöttem volna, hogy.... 

Ha már adott feladatot, akkor miért nem érdekli az eredmény?  

Ha Edison is magába tartotta volna az eredményét, akkor most hogyan élnénk??? 

Nos ez az elnyomás -lehet észre sem veszik- egy olyan KUSS szokást vesz fel, amit később automatizáltan csinálnak a később felnőtt diákok!!!

Így jönnek létre azok az eredménytelen és sivár életek, amit később már képtelenség felgöngyölíteni!!!

Észrevettél már hasonló szitukat?

Érdekelne a véleményetek!

Nyugodtan írd ide kommentbe!

NAPI FELISMERÉS

Napi felismerés...
(forrás: Edina Edina)

Nem tudom mikor lett bűn az evés! 
Mikor kezdett el az első 50 kilós nő azon hisztériázni, hogy egy kocka csoki az bűn, a szénhidrát vétek, a cukor a sátántól ered és a jóllakottság olyan érzés, melyért vezekelni kell. 

Nem tudom mikor lett bűn az öröm!
Mikortól kezdték el szégyellni magukat az emberek meztelenül azért, mert a pornó és a média tökéletes testű és ordítva élvező hamis bálványokat citál eléjük. A szex a kövér, a szőrös, a fogyatékkal élő, a ragyás és a narancsbőrös embereknek is jár.

Nem tudom mikor lett bűn az érintés! 
Mikortól kezdtünk eltávolodni egymástól, rideg öltönyökbe bújni, nagy házakba bezárkózni, fejünket elfordítani, megmerevedni, közönyösnek lenni.

Nem tudom mikor lett bűn az őszinte beszélgetés és egymásra figyelés! 
Ki dugta be először a fülét a villamoson, ki fordult el, mikor felszállt egy terhes nő vagy egy öreg ember, ki lépett rá bocsánatkérés nélkül a másik lábára, ki nem ment arrébb az ajtóból.

Nem tudom mikor lett bűn a pihenés!
Ki mondta először egy háromgyerekes anyának, aki ledőlt 10 percre, hogy semmirekellő, lusta világ szégyene és haszontalan élősködő. Ki zavarta le minden hétvégén a szüleinket a telekre dolgozni, ki keltette fel a vasárnapi ebéd után szundikálót, ki ültette belénk, hogy az olvasás, a bambulás, a meditálás mind haszontalan.

Nem tudom mikor lett bűn a nevetés! 
Ki szoktatta le a gyerekeket a hangos kacagásról, az önfeledt kurjongatásról, a felnőtteket a spontaneitásról, a keserves helyzeteken való megváltásként jövő viccmesélésről, a paródiáról, az öniróniáról.

Nem tudom mikor lett bűn könnyűnek és boldognak érezni magunkat, 
ki oltotta be az első embert ennyi keserűséggel, bűntudattal, frusztrációval és bánattal, gyűlölettel, haraggal és rosszindulattal, 

de talán már nem is érdekel...csak az tudom, ha mindez bűn, akkor én mindenképp bűnözni akarok.