A TITKA ANNAK, HOGY HOGYAN KELL TANULNI

Hamis vagy valós adat

,,Az emberek részint pusztán azért nem emlékeznek semmire abból, amit az iskolában tanultak, mert továbbra is fenntartják azt a figyelemre méltó és szörnyű tévedést, hogy az információk az iskolához tartoznak.

És ha tovább mondjátok: »Nos, a számtan a számtantanár tulajdona«, és ha nem érzitek, hogy ti raktátok össze, akkor nem fogtok emlékezni a számtanra.

És ez a titka annak, hogy hogyan kell tanulni. Ez a titka, hogy hogyan kell tanulni: birtokoljátok az információkat.

 

Momoria

Az egyik tanuló próbálta memorizálni az Axiómákat Az emberi képesség megteremtéséből, ami megvan itt nektek ezen a kongresszuson, és próbálta memorizálni ezeket az axiómákat – akkor még nem voltak benne a könyvben, egyszerűen egy stencilezett lapon voltak –, és egy-két naponta odajött hozzám, hogy milyen csodálatos dolog tőlem, hogy kitaláltam és összeállítottam ezt a sok axiómát.

»Csak az a baj – mondta többször is a tanuló –, hogy úgy tűnik, képtelen vagyok megjegyezni őket. Elolvasom őket, és eltűnnek. És egyszerűen csodálatos munkát végeztél.«

foto forrás: Szabó Péter Nőnapi szeminárium

Az oktató egyszer elkapta, és azt mondta neki: »Na, légy szíves, képzeld el, hogy te írtad ezeket az Axiómákat.« És attól kezdve semmi gondja nem volt velük. Szó szerint tudta mindet. Persze, kevesebb csodálatot kaptam, de lett egy jobb tanulónk!"

(LRH)

AMIKOR BEINDUL A FEJEDBEN A VEZÉR HANGYA

Kedves Látogató!

Ma szembe jött velem egy videó:

A gátak legtöbbször csak a fejünkben léteznek! Ne hagyd, hogy megakadályozzanak téged úgy, mint a hangyát a videóban! :)
#szorgoshangya #akadályok #neféljsemmitől #higgymagadban #éldazálmaid

Közzétette: Pekárovics Zoltán Üzleti Mentor – 2016. május 3.

Ezen aztán szó szerint beindult a fejemben a vezér-hangya!

Veled is fordult már elő, hogy körbevettek?

"Rossz arcú idegenek, megoldhatatlannak látszó gondok, feladatok?"

Tegnap Esztergomban jártam egy barátnőmmel. Sokszor előfordul, hogy csak úgy nekilendülünk, és kitalálunk egy útvonalat, és elmegyünk kirándulni. Most erre a csodás (lehetne) városra jutott a választás.

A városbarangolás közben (hála, és szerencse, hogy autóval, vagy épp ez lett az ok?) bekeveredtünk egy nagyon lepusztult, elhanyagolt, szeméttel teli kis utcába. Itt "kisebbségnek" titulálható gyerekek játszottak, futkostak az utca kellős közepén.

Gyermekkoromban én is rugdostam ott a labdát, és tollasoztam is!

Nem is az zavart!

Ahogy közeledtünk, egyre szorosabb lett belül a levegőm.

Az utcán szerte szét szemét, bűz, fekvő gumiabroncsok. Nemes egyszerűséggel nevezhetem Esztergomi harlemnek, nyomortanyának.

Mi lenne, ha ezek most a barátnőm drága luxus autóját alaposan körülvennék?

Valószínű, hogy én is így reagáltam volna, mint ez a kis hangya? Megzavarodtam volna?

Hatalmas "angyali szerencsénk volt",

hogy mielőtt teljesen befutottunk volna közéjük, volt balra egy menekülő kereszt utca, ahova elkanyarodhattunk, így megtalálva a kiutat a pokolból.

De, ha nem vesszük figyelembe ezt a lehetőséget, mi lett volna, ha bezárul a kör?

Rá gondolni sem jó érzés!

Hogy mi okozta a fejemben a zavart?

1. A különbség! Az iszonyú anyagi kontraszt,
2. Az, hogy "szerencsétlen" GYEREKEK,
3. Az érezhető igénytelenség,
4. A gondolkodási különbség,
5. Az élethez való viszonyulás,
6. A tudatlanság,
7. Az irigység következményeinek érzékelése,
8. A kilátástalanság
9. Egy kényszerpálya jelenléte

Mit tettem volna, ha tényleg nincs másik út, ha bezárul a kör?

Te mit tennél?

Évekkel ezelőtt felháborodtam, ha valami zaklatás ért.

Ma, -köszönhető a sok önfejlesztő képzésnek- mint pl. itt a Club3 gyakorlati oktatásának, már másképp teszem. Sőt,

TUDOM, ha figyelek, mindig van választásom!

Ha neked is vannak köreid, akkor kukkants be, szívesen segít a már új néven tevékenykedő Club3 csapata!

Megszűnt! 😢

MIT TAKARNAK A FELFEDEZÉSEK

Hinnéd-e, hogy a veled történtek minden szálon összefutnak?

Ma megint beleolvastam: Oláh Tamás; A kifogáskezelés mestere c. kis füzetébe!

"Mintegy igazolja azt, miért jogos, hogy neki még ott van a probléma, és hogy miért nem lehet vele tenni semmit."Egy hónappal ez előtt elhatároztuk a barátnőmmel, hogy kicsit le kéne adni a pocakunkból, mert már csak nem olyan a kedélyállapotunk, a hozzá állásunk a dolgokhoz, mint régen, hisz zavar bennünket ez a változás.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy ha nem teszünk egy más irányú változás érdekében, akkor semmi nem fog természetesen változni.

Ezért hát el kezdtünk mindketten otthon tornázni.

Én ezt:

 (forrás: youtube)

Ő pedig a saját elképzelése alapján kitalált gyakorlatokkal a házi kondigépeivel.

Egy hét után minden közbe jött nekem is, neki is, és elmaradtak a tornák.
 Aztán hétvégén csak nekirugaszkodtam újra, és elkezdtem.

Este, mikor telefonon beszéltünk, rákérdeztem, hogy megcsinálta-e a gyakorlatokat.
-Nem, nem...most nem lehet, mert a héten botoxozták, és nem mozoghat egy hétig.

-Oké...Akkor majd rákérdezek a jövő héten!!!

Meg is tettem, hogy ezzel emlékeztessem a saját fogadalmára.
Kifogások tömkelegével magyarázkodott. Nem is erőltettem a dolgot, hisz ő tudja...


A következő hétvége viszont úgy alakult (alakítottuk), hogy programjaink sűrűsége miatt (ne veszítsünk időt az ide-oda hazautazgatással), nála aludtam.

Nap közben kitaláltam, hogy hova menjünk kirándulni, mivel én már jártam-e csodás helyen, így elmentünk Pákozdra. 

Eredetileg az emlékműhöz szándékoztam menni, de nem emlékeztem az oda vezető útra. Amikor én előzőleg ott jártam, akkor ezt nem autóval, hanem motorral tettük meg, és az erdőn keresztül, nem az autóúton.

A történetem épp ezért izgalmas. Olyan felismerések, felfedezések születtek, ami annyira szembetűnő, hogy csak akkor nem látjuk, ha kiszúrják a szemünket. Ember nem tervezhette volna meg ennyire fogaskerékszerű passzolással az eseményeket!!!

Pákozdra érve lestem a kiírásokat, merre is kell menni, és megláttam egy táblát, valamilyen kövek jelzéssel. Gondoltam, ez az!!! Be is vettük a kanyart jobbra, és egészen addig jutottunk, amíg két felé ágazott az út.

 Választani kellett...

1. Behajtani tilos, vagy célforgalom kivételével behajtani tilos között.
Tehát sok választás nem volt a két tiltás között, a kevésbé rossz közül és a célirányunkat nem tévesztve szem elől, hát arra haladtunk tovább.

Kicsit feljebb vége is akadt az útnak, ott egy fatáblácskán égetve a felirat újra jelezte, hogy innen már
2. csak biciklivel, vagy gyalog mehetünk tovább, és egy kisebb földes parkolóban hagyhatjuk járművünket.

Boldogan pattantam ki az autóból, gondolván, hogy egy kicsi séta nem is árt, sőt, a magunkkal hozott kis csivava is végre kiugrálhatja magát.

Mivel a kis sétát kb 10 max. 20 percesnek gondoltam,
3. nem vittünk magunkkal sem inni, sem enni valót, vagy amit túrázásra felkészülve magával hord az ember.

Rendes emelkedő volt, ezért elég lassú tempóban haladtunk, így a fotózás sem maradt el.

Amikor a fenyveserdőt elértük, (sárga tábla jelezte, hogy irányban vagyunk,) amit fel is ismertem, ...jártam már erre!
 
4. A barátnőm pihenőt fújt. Az út széle szerencsére kicsit magasabb földdarabban folytatódott a hegy felé, így oda le tudott ülni.

5. Ekkor bevallotta, hogy nagyon rosszul érzi magát. Nem merte Nekem megmondani, ezért volt lassú a tempo, de most már annyira szédül, hogy lehet, vissza kéne fordulnunk.
Még megkíséreltem relaxációs gyakorlatokat vele, ebben a csodás és kristálytiszta levegőben,
6. de 2 perc után csak visszatért és részletezte, milyen érzés ez a szédülés. Képtelen volt a fókuszt levenni róla.

Gondoltam, én vagyok olyan jó kondiban, hogy visszaszaladok az autóhoz, és ott van egy-két csomag cukor, ami az alacsony vérnyomására mindig kéznél van...de nem akart (szerintem félt) egyedül maradni.
Sebaj, majd támogatlak, de azonnal menjünk vissza az autóhoz. Mondtam neki, mire megnyugvást láttam a szemében.

Ezen persze a visszaúton elgondolkodtam!!! 
Nem mert szólni, hogy rosszul van...Akkor azt sem merte megmondani, hogy nem akar sétálni, és ez a színjáték elegendő volt, hogy teljesüljön az akarata?
No, mindegy...döntsd el magad a történet végén!!! ☺

Egy cukor elegendő volt, hogy a kedélyállapota visszatérjen! Mivel soha nem "szokott" reggelizni, még szép, hogy du. 14h-kor a gyomra bizony hatalmas és kíméletlen jelzéseket tett!!!

Visszafelé haladva, -és én kicsit elszontyolodva, de elengedve ezt az érzést-, hogy nem sikerült megtalálnom azt a helyet, és nem tudtam neki megmutatni-, eldöntöttük, hogy keresünk valamilyen étkezésre alkalmas helyet. Az út széli csárdákat, halásztanyákat előszeretettel látogatjuk.

7. Egyszer csak...felkiállt! 

Meglátott egy táblát a főúton. Azonnal visszafordultunk, egy igen jelentéktelennek látszó keskeny mellékútra. Erre mondják, hogy mentünk az orrunk után. ☺

Az ismeretlenbe. Mindketten HÁLA kíváncsi természetűek vagyunk, ezért aztán olyan dolgokat is felfedezünk, amit sokan soha.

8. Egy nagy reklámtábla történelmi helyet jelzett...naná, hogy irányba vettük balra!

S nem akartam hinni a szememnek!!!

Az eredeti tervem szerinti célt találtuk meg! 8 azaz nyolc jelzés (számmisztikai jelentése: beléptem a 8. spirituális évembe) kellett hozzá, ami elvezetett ide.

Az ő hasa hajtott, sőt...figyelmeztetett, hogy nem jó irányba megyünk!  A hasa mutatta az utat!!!

S ez számunkra akkora jel arra, hogy ha van egy célod, egy elgondolásod, egy erős szándékod, akkor bármit csinálsz is, bármi történik,  az út oda vezet!!!
(Ez az igazság még a másnapi kalandunkra is érvényes lett!)

De nyitott csárdát itt nem találtunk!

Végig gyönyörködtük, végig barangoltuk a helyet.

Nagysándor József

Aulich Lajos

Gróf Leiningen-Westerburg Károly

 

Lázár Vilmos

Török Ignác

 

Gróf Batthyány Lajos

 

Itt az összefoglaló videó:

Utána még továbbmenve felfelé ezen a keskeny úton, biciklis túristákkal az út szélén, egyszer csak vége lett az útnak, és elénk tárult maga a CSODA!

Egy igazi halászcsárda, hangulatával, csónakkikötőjével, nádassal elrejtett kis szigetével. Indulni készülő horgászokkal és felpakolt felszereléseikkel.

A friss hal vonzás-bűvkörébe megszületett a döntés! Ide vissza kell jönni!!! 

Hogy miért nem itt estünk neki kielégíteni szükségletünket?
Az étkezési célunk az Agárdon már jól bevált pacal és csülökpörkölt az isteni házi rétessel volt.


Annyira bezabáltunk, hogy mozdulni is alig tudtunk.☺

DE!!! Már menni kellett haza, várt a további program, nem volt idő henyélni, emészteni az ebédet.