VADDISZNÓ BEFOGÁS

 Egy egyetemen az egyik hallgató váratlanul megkérdezte a professzort:

- Tudod, hogyan kell befogni a vaddisznókat?

A tanár azt hitte, hogy ez vicc...

A fiatalember komolyan elmagyaràzta a mòdjàt:

- A vaddisznók befogásához először keress egy helyet az erdőben, ahová a vaddisznók általában járnak, és minden nap tegyèl oda egy kis kukoricát a földre.

fotó forrás: vadaszmester.hu

Tehát a vaddisznók minden nap jönnek megenni az "ingyen" kukoricát, és amikor megszokják, hogy naponta jönnek, akkor kerítést építesz a hely köré, először csak egy oldalt....

fotó forrás: Greenfo

Amikor megszokják a kerítés egyik oldalát, visszamennek a kukoricát enni, te meg építesz egy másik részt a kerítésből... Megszokják és újra esznek.

Apránként körbeépíted a kerítés négy oldalàt a disznók köré. Végül szerelj be egy kaput az utolsó oldalra.

A disznók már hozzászoktak a szabad kukoricához és a kerítésekhez, így önállóan kezdenek átjönni a bejáraton. Ezután bezárod a kaput, és elfogtad az egész csoportot.

Olyan egyszerű, lépésről lépésre, egészen az utolsó pillanatig, amikor a disznók elvesztik szabadságukat.

Mikor rájönnek mi törtènt, kètsègbeesetten futni kezdenek körbe-körbe a kerítésen belül, de már börtönben vannak.

fotó forrás: Wikipedia

Utána aztàn elkezdik enni a kukoricát,mert èhesek s ott van az ingyen kaja...

Annyira megszokják, hogy elfelejtik, hogyan kell maguknak èlelmet szerezni, és ezért elfogadják a rabszolgaságot.

Egy -kèt generàciò múltàn ha emlèkezetük lenne,mint nekünk,embereknek,akkor sem emlèkezne szinte senki hogy volt màsfajta èlet is.

Ha emberek lennének,talàn mèg hálásak is lennènek fogvatartóiknak, és egész generációk mennènek boldogan a vágóhídra. Nem hinnék el, hogy a "róluk gondoskodò" kéz ugyanaz, amelyik megöli őket.

 

"Kezdetben vala az ige!"

De mi volt az Ige? Milyen alapelv fogalmazódott meg benne? Milyen megértése lenne az embernek, ha ismerné?

Egyszer az ókorban egy perzsa király nagy erőfeszítést tett arra, hogy megismerje ezt az Igét. Úgy próbálta felfedezni, hogy megbízta bölcseit, foglalják össze a világ minden tudását.

Parancsára az összes fellelhető könyvet, amely addig íródott, összegyűjtötték egy hatalmas könyvtárban. Karavánszám hordták a könyveket az ókori városba. És a kor bölcsei évekig dolgoztak azon, hogy minden egyes ismeretet, amellyel rendelkeztek, egyetlen kötetbe sűrítsenek.

A király azonban azt akarta, hogy jobban határozzák meg az alapvető Igét. Ezért a bölcsekkel lerövidíttette ezt a kötetet egyetlen oldalra. Aztán még jobban lerövidíttette velük egyetlen mondatra. Aztán pedig - jó néhány további év után - a filozófusai végül eljutottak ahhoz az egy szóból álló Igéhez, a formulához, amely megold minden talányt.

Aztán a város egy háború során elpusztult, és az Ige odaveszett...

(forrás: LRH-Önelemzés)

AZ ÉK BEÉKELŐDIK

Mára egy egyszerű igaz mesét hoztam! 

Volt egyszer egy ember, aki lement a pokolba látogatóba. Az ördög körbevezette őt. Végig mutogatta neki a pokol összes szörnyűséges bugyrát és azt, hogy mivel juttatja a pokolba az embereket.

Megmutatta neki a kábítószereket, a bűntetteket, a helytelen táplálkozást, az egészségtelen életmódot, az ártalmas szokásokat. Szóval mindazt, ami tönkreteszi az embereket, és már a földi életüket is pokollá változtatja. 

Aztán azt mondta: Hadd mutassam meg neked a legnagyobb kincsemet, és büszkeségemet. Ez az összes közül a kedvencem.

És bevitte az embert egy elsötétített szobába, ami olyan volt, mint egy múzeumi terem. A szoba kellős közepén egyetlen üvegfalú vitrin állt, és a helyiség egyetlen fénysugara a vitrinben nyugvó tárgyra irányult. 

Az ördög azt mondta: Íme, a legnagyobb kincsem! Több életet teszek ezzel tönkre, mint az összes többivel együttvéve. 

– De hát ez úgy néz ki, mint egy egyszerű ék – csodálkozott a látogató. 

– Igen – felelte az ördög – ez a kétely éke. Az önmagaddal kapcsolatos kételkedés éke. 

 Majd hozzátette: – Ha ennek csupán a hegye csúcsát be tudom ékelni az ember elméjének a leghátsó zugába, már nyert ügyem van! Mert onnan már egyre beljebb tudom verni, hogy rést üssek a közé, amit meg tud tenni, és amit gondol, hogy meg tud tenni. És ha el tudom érni, hogy kételkedjen magában, elérem, hogy az egész életét pokollá változtassam!

A VÉLEMÉNYFORMÁLÓ ÓRÁJA

Egy apa, mielőtt meghalt, ezt mondta a fiának:

"Ez az óra több mint 200 éves, és még a nagyapád adta nekem. De mielőtt neked adom, kérlek, menj el vele az óráshoz, és kérdezd meg tőle, hogy ha eladnám neki, mennyit adna érte?"

foto:  Patek Philippe Calatrava 3919J arany tokos karóra

A fiú elment, majd visszajött és ezt mondta: "Az órás 5 dollárt ajánlott, mivel régi, ócska."

Az apa azt mondta: "Most menj el a kávézóba, és ott kérdezd meg!"

Kisvártatva visszatért: "Ott is 5 dollárt ajánlottak érte, édesapám."

Az apa ezután ezt kérte: "Most menj el a múzeumba, és kérdezd csak meg ott!"

A fiú elment, majd visszajött, és ámulva újságolta a hírt: "Apa, egymillió dollárt kínáltak érte!"

"Szeretném, ha tudnád, fiam, hogy csak a megfelelő helyen fognak a megfelelő mértékben értékelni! Ha nem a megfelelő helyen vagy, ne legyél mérges azért, mert nem értékelnek. Azok, akik tudják, mennyit érsz, értékelni fognak. Ne maradj olyan helyen, ahol senki sem látja meg a benned lévő kincseket! Mindig tudjad, hogy nagyon értékes vagy!"

PIROS LÁMPA KORLÁTOZÓ SZABÁLYA

 Mai 1. sz. sztori...

Piroslámpa, megállok.

Előttem, keresztben a zebrán elindul egy rolleres fiú, tolva a járművét. Amikor átér, elkezd integetni a túloldalra.

Na erre már figyelmes lettem.

Vagy négyen ácsorogtak a túloldalon, és nem akarództak átmenni a zebrán.

Akkor vettem észre, hogy nekik is piros lámpájuk volt.

De a poén, hogy az egész kereszteződésben senki nem ment sehova, mindenkinek piros volt.

Állt minden. Megállt a forgalom.

Te mennyire lettél volna rugalmas ebben a helyzetben?

Meddig vársz? Vagy totálisan szabálykövető vagy, akinek mindig meg kell mondani, hogy mit cselekedjen?

Vagy logikusan, analizált elmével felméred a terepet, és mint ez a fiú biztonságosan halad az útján?

De tovább gondolkodva ezen a történeten, ugye az tűnt fel, hogy átment, de megállt!!! Azaz valaki vagy valami visszatartotta...

Te is éreztél már olyat hogy valaki visszahúz?

Mennél, haladnál az utadon, De valaki nem szeretné hogy előrébb tartsál?

Aztán zöld lett a gyalogosoknak a lámpa, szépen áttolta a lány a rollerét, akit várt a fiú, és onnan már együtt mentek tovább.

Ezután már nekem is zöldet parancsolt a lámpa, és továbbtekerve elgondolkodtam ezen az eseten.

Vajon mennyire illenek össze? A fiú lendületes, határozott, céltudatos, a lány pedig korlátokkal, akadályokkal, bizonytalansággal teli, akinek nincsen ereje, szándéka felülbírálni egy adott helyzetet, megadja magát a parancsoknak, de ezzel azt is visszatartja, aki gyorsabban el akarna jutni a célja felé.

Mi lehetett az oka, hogy az egyik így a másik úgy cselekszik egy adott szituációban? Mi járhat egy ember agyában, amikor döntés előtt áll?

A minap megismertem két kifejezést, és két féle agyi működést. Az egyik az analitikus elme, a másik a reaktív elme fogalma.

Ezen az eseményen nagyon jól példázva lehet a kettő gondolkodási forma között különbséget tenni.

Ha Te is szeretnéd tudni, akkor csak ajánlani tudom azt a képzést, ami erre tökéletesen megtanít.

Igen, megtanít, kimossa az agyat azoktól a használhatatlan -szeméttel teli- adatoktól, amelyek évek hosszú sora alatt lerakódott benne. Ezzel segítve a tisztán gondolkodást!

Veres Klári: Emberi elme

VIDÁMAN HALADNI AZ UTAMON EGY MÁSIK UTCÁN

 

Gyermekkoromban még hittem a véletlenekben, a szerencsében. 

Az egyén sok mindent nem tud önmagáról, szüleiről és cselekedeteinek mozgatórugóiról. Vannak lenyomatok pl. valamilyen fájdalom, vagy sérülés következtében, amelyek nem fogalmazódnak meg a tudat szintjén, hanem csak hatnak.

Aztán elkezdtem figyelni, mert érdekeltek a miértek! Ebből következik, hogy elkezdtem tapasztalni, s mivel oda-figyeltem, rájöttem, hogy vannak tanulságai a tapasztalataimnak. Persze igaz, hogy amíg nem szűrted le az egész -igazi- tanulságot, addig mindig beleesel ugyanabba a hibába, ugyanabba a gödörben találod magad. 

(Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról c.)
"Ami a szokásainkat illeti, rabszolgái vagyunk.

1. Sétálok végig az utcán.
    Van egy mély lyuk a járdán
    Beleesek.
    Elveszett vagyok...remény nélküli
    Nem az én hibám.
    Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
    
2. Sétálok ugyanazon az utcán.
    Van egy mély lyuk a járdán,
    Úgy teszek, mintha nem látnám.
    Megint beleesek.
    Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
    De nem az én hibám.
    Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
    
3. Sétálok ugyanazon az utcán.
    Van egy mély lyuk a járdán.
    Látom, hogy ott van.
    Mégis beleesek...ez már szokás.
    Nyitva a szemem, Tudom, hol vagyok.
    Az én hibám.
    Azonnal kikerülök onnan.
    
4. Sétálok ugyanazon az utcán,
    Van egy mély lyuk a járdán,
    Kikerülöm.
    
5. Egy másik utcán sétálok."

Ma már csak egyetlen dologra kell figyelnem, a fókuszomat rajta tartani, az az, hogy Hogyan gondolkodom. Kétfajta gondolkodás létezik, az egyik létrehozza a problémát, a másik megoldja. 

BÉKAVERSENY

 Amikor először találkoztam ezzel a tanulságos történettel, sok élethelyzet jutott eszembe, amikor bizony én is így jártam, mint az indulók többsége.

De lássuk, hogyan is zajlott az esemény, és mi lett az eredménye!?

*****

Történt egyszer, hogy a békák versenyt szerveztek egymás között, melynek célja a környék legmagasabb tornyának megmászása volt. A hír gyorsan elterjedt, így a verseny reggelén nagy tömeg gyűlt össze a toronynál, hogy megnézze a látványos megmérettetést és szurkoljon a békáknak.

Ahogy elindultak a békák a torony megmászására, a tömegből egy-egy mondat hallatszott ki:

„Túl magas ez a torony!”

„ Nem fog menni nekik!”

A békák lelkesen haladtak felfelé, de egy-egy közülük hamar feladta, látva a torony elképesztő magasságát. A többiek másztak tovább kitartóan, miközben a nézelődők tömegében egyre többen kezdtek hangot adni a kételyeiknek.

„Ez leküzdhetetlen magasság!”

„Lehetetlen, hogy bármelyikük is feljusson!”

Ahogy a békák egyre feljebb és feljebb jutottak, egyre többen fáradtak el közülük és adták fel a versenyt.  Már csak néhányan haladtak tovább rendületlenül, a tömeg pedig már egy emberként sóhajtozott, hogy ezek a békák túl nagy feladatra vállalkoztak. Egyikük sem fog feljutni a torony tetejére. Az addig lelkesen kitartó békák már maguk sem hitték, hogy képesek rá, és egytől egyig kimerülve, csalódottan adták fel a versenyt.

Egyetlen béka kivételével. Ő rendületlenül haladt tovább és tovább, nem foglalkozva a károgó kishitűek tömegével, egészen addig, míg fel nem jutott a torony legtetejére. A nézelődők tömege teljesen el volt képedve, hogy mégis sikerült neki. Miután a béka megkapta a győzteseknek járó jutalmat, a köré gyűlt tömegből sokan kíváncsian kérdezősködtek, hogyan volt képes erre a hihetetlen teljesítményre. Senki sem képzelte, hogy meg tudja csinálni. Várták a választ, de a győztes béka csak nem felelt semmit, mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélnek. Ekkor derült ki, hogy valóban nem is hallotta – ugyanis süket volt.

*****

(forrás: https://hasznaldfel.hu)

A történet tanulságaként ma már nem hallgatok én sem azokra, akik kishitűen állnak bármilyen kérdéshez. Olyankor tudom, tisztában vagyok vele, hogy csak a saját félelmüket, és saját önbizalmi állapotukat osszák meg velem.

A győztesek azokból lesznek, akiknek a helyén van az önbizalmuk, és süketek azok hangjaira, akik letaszítanák a saját ösvényéről!

Te se hagyd magad! Állj ki magadért!