Bizony-bizony...a megszokás nagy ÚR!
De akik a megszokáshoz hozzávezetnek, akár tudatosan, akár tudattalanul, na azokkal én nem is tudom mit csinálnék! Persze a mai tudásom szerint! :)
Épp tegnapi sztorim ehhez nagyon is kapcsolható!
Ülök a buszon, ami persze a reggeli 9h-kor tökéletesen zsúfolt.
Az egyik megállóba felszáll egy sulis osztály. Tinédzserek, 15-16 évesek. Nyomulnak, mint a heringek, de beférnek.
Egy nő megszólal -gondolom a tanárnőcijük lehetett-, jó hangosan! Akkor most számoljátok meg a HÉV mennyi kocsiból áll! -hangzik az utasítás, azaz figyelemelterelés, vagy feladat kiadás!
(Ezt ekkor még jópofának is gondoltam!)
DE...két másodperc nem telik el, ugyanez a nő jó hangosan közli, hogy akkor most ezt tartsd magadban, maradj csöndben!
Na itt elgurult a pirulám!
Miért is??? Mert persze ő tovább hangoskodott, és dumált. Rá ez a CSÖND nem vonatkozott!
Lehet, hogy ő ezt vagy sokat, vagy egyáltalán nem olvassa...
"Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe,
mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki."
(Fekete István)
Olyan szinten nyomta el a diákokat, akik persze méla kussban voltak, hogy fellfort a vérem, legszívesebben beüvöltöttem volna, hogy....
Ha már adott feladatot, akkor miért nem érdekli az eredmény?
Ha Edison is magába tartotta volna az eredményét, akkor most hogyan élnénk???
Nos ez az elnyomás -lehet észre sem veszik- egy olyan KUSS szokást vesz fel, amit később automatizáltan csinálnak a később felnőtt diákok!!!
Így jönnek létre azok az eredménytelen és sivár életek, amit később már képtelenség felgöngyölíteni!!!
Észrevettél már hasonló szitukat?
Érdekelne a véleményetek!
Nyugodtan írd ide kommentbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése